Tegnap délután elmentünk kutyasuliba. Jól ment a gyakorlás, és büszkélkedhettem, hogy milyen engedelmes és jólnevelt a kutyám. Mindenki vidáman, érdeklődően megszaglászta, csak egy német juhász volt ellenséges vele. Nagyon ugatott rá, és a gazdája alig tudta visszatartani. Büszke voltam Rumira, hogy csak egy figyelmeztető vakkantással lerendezte. Jelezte neki, hogy ő nem akarja bántani, de ha ő igen, akkor készen áll. Szerencsére nem került sor további konfliktusra. Ha a német juhász nekiment volna Ruminak, hot-dog lett volna vacsorára. Vagyis én szedtem volna szét a kutyát. Lehet, hogy kissé fanatikusnak hangzik, de ha egy ember, vagy kutya bántani meri Rumit, akkor darabokra szedem. Lehet, hogy nem látok, de a hallásom kiváló.
Kutyasuli után Bogival játszottak egy nagyot, és miután elmentek, Rumikám eldőlt, és azonnal elaludt. Nagyon édes volt, de este 11-kor felébresztettem, hogy menjünk le egy gyors egészségügyi sétára.
A szaladgálástól felélénkült, így játszottunk még egy kicsit. Természetesen a speciális simogatós technikámmal 2 perc alatt két vállra fektettem, így a játék kézrágcsálásban és pocaksimogatásban merült ki. Utána összebújtunk 10 percre, és akkor keltem fel, amikor Rumocska elaludt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.