Múlthét vasárnap megérkezett Mia, a kis másfél éves vér-beagle. Teljesen nyers és szocializálatlan. Hamar feloldódott, és gyorsan tanul, Rumival pedig imádnak játszani. Láthatólag nagyon jót tesz neki egy fajtársa állandó jelenléte. Ahogy egyre jobban megismertem Miát, erősödött bennem az érzés, hogy remek terápiás kutya lenne, így elkezdtem arra képezni. Elképesztő ilyen közelről látni, és érezni a fejlődést. 1 hete még azt sem tudta, hogy a ház udvarán kívül is van élet, és már igazi társasági kutya. Eleinte mindentől félt. Szabály szerűen pánikrohamot kapott bizonyos dolgoktól, ezért kicsit féltem a mai naptól, hiszen a SANSZ Alapítvány kutyasulijába mentünk. Rumit közönbösítésre vittem, Miát pedig a terápiás kiképzésre. Rumi fantasztikusan viselkedett!!! Elképesztően büszke voltam, hogy én a játék hevéből egy pillanat alatt ki tudom hívni a kutyám, a többi tapasztalt kutyás, pedig rimánkodott.
Nagyszerűen indult a kutyasuli, csak a munka elkezdése után nem sokkal elkezdett ömleni az eső, olyan mértékben, hogy nekem -nyári zápor imádónak- is sok volt. A kutyákról nem is beszélve...
Édesek voltak amikor a törölgetés után sorra adták a pacsikat, nyalogatták a kezem, és bújtak hozzám.
Szeretnek. Én is őket. Nagyon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.