Február 14-én, amikor elhoztuk Miskolcról Rumit, rettenetes volt vele utazni :D Pár másodpecnél tovább nem volt hajlandó egy helyben maradni. Állandóan felugrált az ölembe, felült mellém az ülésre, és minden mellettünk elhaladónak megnyalogatta a kezét. De már jó ideje nagyon fegyelmezetten viselkedik utazás közben. Megszokta, mert meg kellett szoknia. Mára már igazi túristakutya.
3 hónapja még elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy Rumi fegyelmezett, jólnevelt, és engedelmes lesz. Nagy küzdelem volt, hiszen el kellett érni a kapcsolatunkban azt a szintet, hogy értem dolgozzon, és ne csak a jutalomért. Szellemileg volt a legmegterhelőbb, hiszen kezdő kutyásként sokat kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan érjem el mindezt. Rengeteg jótanácsot kaptam, de ugyebár nem minden kutya egyforma. Rumi pedig öntörvényű, makacs, és nagyon erős személyiség. Volt pár komoly meccsünk, de én győztem. Sikerült megértetni vele, hogy ha azt csinálja amit kérek, akkor az neki is jó lesz.
Vannak még hibái, de dolgozunk rajta. A cél az, hogy olyan nemes legyen, mint Labda, és az ugyan az a bölcsesség áradjon belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.